lassan vége

Ma felkerült az összefüggő tanítási gyakorlatom jegye az etr-be, a múlt héten leadtuk a portfóliót, még előtte a szakdolgozatot. Úgy terveztem, hogy mindezekről majd részletesen beszámolok itt a blogon, de annyi mindent kivett belőlem ez a pár hét, hogy nagy összegzés nem lesz. Nagyon furcsa viszonylagosan szabadnak lenni, teljesíteni az utolsó egyetemi kurzusokat, leadni az utolsó irományokat 5,5 év végén...

életfilozófia

Nyilvánvaló kapitány meglátogatott, és elárulta régóta keresett szuperképességem. 

hogyan éld túl az irodalomórákat?

Magyar szakos pályafutásom alatt csak egyszer sikerült magamat lelepleznem, hogy nem olvastam el a kijelölt kötelező olvasmányt - csúnya égés volt, ráadásul pont a szóbeli vizsga utolsó két percében hangzott el a rosszul sikerült félmondat. Ez a skill - úgy tűnik, hogy - nem adatott meg a diákjaimnak, 2 perc alatt kiderült, hogy ki vette egyáltalán a kezébe Jókai Arany emberét (vagy a Kötelezők röviden sorozatot). A mai nap konklúziója tehát: ezentúl minden osztályban ajánlani fogom Pierre Bayard Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? című könyvét, holott még én sem olvastam el.

egy reklám margójára

Mostanában úgy érzem, hogy hiányt szenvedünk a jó reklámokból, főleg ami a tévét illeti. Persze a karácsonyi Coca Cola-reklámok mindig megnyugtatólag hatnak a lélekre, lassan itt a szezonjuk is, amitől az emberek ismét hihetnek az ünnep (és a szakma) csodájában. Az addict blog és egyéb tematikus oldalak gőzerővel kutatják fel azokat az alkotásokat, amelyek még adnak némi reményt a borzalmasan elcsépelt kampányok világában, de nem véletlen, hogy az Arany Disznó-díjra bárki nevezheti a selejtes alkotásokat. 

milyen egy esszé?

Őszintén szólva engem lepett meg szerdán a legjobban, hogy megnyertem az Egyetemi Esszépályázatot. A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája és az Armel Operafesztivál közösen hirdette meg a versenyt Opera - Igen/Nem címmel, amire én is leadtam a dolgozatom. Szeptemberben kellett benyújtani, és kivételesen időben neki is fogtam a dolognak. Végül csak elhúztam egy hétig, mire megírtam a nem egészen 5 oldalt.

furcsa dolog a motiváció

A motiváció szó az egyik kulcsfogalom az oktatásban. Rengeteget lehet róla már csak laikusként is vitázni, mesélni, ötletelni, még csak szakembernek se kell lenni hozzá. Persze kismillió tanulmányt el lehet olvasni a témában, azonban amikor élesben tapasztalja meg ezeket az ember a bőrén, akkor nagyon vegyes tapasztalatokat gyűjthet be. Nincs ez másképp velem sem, most éppen több jutott a negatív oldalból. 

életjel

Éppen azon gondolkodom, hogy melyik káromkodás fejezné ki legjobban, de azért mégis finom nőiességgel, hogy mennyire kurva rég blogoltam. Nem az ellustulás az oka, de nem is a blog elhanyagolása, mert 12 bejegyzéssel a hátam mögött is megszerettem ezt a műfajt - amennyire nehezen vettem rá magam, annál több ötlet kavargott, kavarog a fejemben folyamatosan. 

Mára jutottam el addig, hogy vehettem egy nagy levegőt, emellé pedig kikívánkozik egy-két csapongó gondolat - ha nem is annyira információs szándékkal, inkább a "kiírás és leülepítés" szándékával. 

összefogás a médiakultúráért

A mozgókép- és médiakultúra nevű tantárgy eddigi rövid pályafutása alatt nem tört ki a tölteléktárgyak közül, sokan csak megvetően horkantanak: tévézni és számítógépezni amúgy is tud a gyerek, minek még erre tanítani is? Amikor pedig tankönyvet is kell venni ehhez a tárgyhoz, akkor meg végképp elszakad a cérna.

egy pedagógusjelölt anyagi helyzete...

...katasztrofális. Ez a legjobb szó rá. Ha voltál annyira elvetemült, hogy tanári szakra jelentkeztél, akkor viseld a következményeit alapon nulla forintból gazdálkodhatsz az utolsó félévben - és mivel ennyire senki sem talpraesett, marad a virrasztás és a munka a tanítási gyakorlat mellett. Szerencsésebb esetben pedig a szülő segít, ami - legjobb esetben is 23 éves fejjel - már fejben sem a legjobb érzés, pláne akkor, ha korábban az ösztöndíj és a munkavállalás lehetőséget adott a teljesen önálló életre.

helló MeetOff

Igazán szexi közösségek vettek részt a tegnapi MeetOff-on: volt borostás fazon, aki előadta, miért nem adja el az ötletét a multiknak, viszont a Szigetre elmegy bulizni egyet, volt kvázi térdig érő zoknis, hosszú hajú programozó, telekocsizó Mac-mozgású előadó és a Tömeg őrjöng, apám pólóban feszítő Adrián is. A legtöbb előadás nálam elérte a célját, bár a rendezvény elején még nem igazán találták meg a hangot az előadók, az OpenAcademy összeszedettsége a többiekre is áttapadt. Élveztem, hogy ott lehetettem az első MeetOff-omon, jó volt látni, hogy ez működik: az információk eljutnak, pl. jelenlévő ismerősök lájkolják reggelre zivi.hu-t, a közönség pedig beszáll a játékba, sokszor igen kreatív és vicces módon. 

Alapvetően a rukkola.hu szerkesztőjeként mentem el az eseményre, tehát elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy nagyon jó kis prezit köszönhetünk @tapir-nak, kellemes és vicces előadást @csikszem-nek, amit a rukkolarajongók versével spékelt meg a legvégén @zafimafi. Stílusos zárása volt az estének, legközelebb pedig jobban harcba szállok én is a könyvekért, a mostani kettő (Halácsy Péter, Vályi Gábor, Berry Wellman (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében és Syi (Szakadát István): Cselekvéselmélet dióhéjban. Játék, elmélet, módszer, tan – Weber:újratöltve) is igen érdekesnek tűnt. 

rukkola.hu on Prezi

pusztán a néző szemével

Egy cikk és egy tegnap látott film késztetett erre a bejegyzésre, éjszaka ráadásul elég sokat járt a fejemben a dolog, hogy mi mindent össze lehetne szedni a téma kapcsán. A téma pedig nem más, mint Az éhezők viadalának hatalmas sikere, amely - kicsit megkésve ugyan, de - elérkezett hozzám is. Ahogy a cím is árulkodik, egyelőre csak a filmnéző szemével látok és agyával gondolkodok, de ha már elindított a dolog egy lavinát, akkor hagyom lecsapódni a dolgokat, hiszen a gravitációról szóló könyv is letehetetlennek bizonyul. 

van az úgy...

...hogy egy nap egyszerűen csak szar hatefő. Amikor minden egyszerre tornyosul fel és szakad rád, amikor a takaró alá menekülsz és gyilkolós sorozatot nézel, de közben még mindig ömlik az információ és az emberi hülyeség mindenhonnan és így 5 órásra nyúlik az egyébként 55 perces Dexter-epizód. 

Az ilyen napokon felejtem el a "kevesebbet káromkodom" projektem és bújok be a takaró alá, ami valamilyen ultragagyi módon még hatásos is. Nem csupán az ágy alatt lévő manóktól véd meg, de az idegességtől és rossz gondolatoktól is. 

Ez pedig az első videóbeágyazásom lesz a blogon, remélem, nem baszom rontom el. :)

official godmother

Az augusztusi hosszú hétvége majdnem teljesen olyan jó volt, mint ahogy arra számítottam. Szombaton sikeresen vettem az akadályokat a két frekvenciával a rádióban, vasárnap hivatalosan is keresztanyává váltam, 20-án pedig először sikerült eljutnom Pestre és ott ünnepelni. Szép volt és jó, sokat nem tudok róla mesélni, beszéljenek inkább helyettem a képek. 

2×6 néha csak 5

Júniusban derült ki biztosra: sikeres volt a Sirius Rádió pályázata egy újabb frekvenciára. "Kalocsán, Szentesen, Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsán, Derecskén, Fonyódon és Siófokon indulhatnak új kereskedelmi rádiók a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának döntése értelmében." 2012. augusztus 13-án elindult a megszokott FM 91.1 mellett a másik frekvencia, az FM 88.2, amellyel Kiskunfélegyháza mellett Kiskunmajsát is "birtokba" vettük. Ezzel egy régi nagy álom valósult meg, hiszen a viszonylag kis adó terjeszkedni kezdett, de ahogy az lenni szokott, az álmokkal együtt jöttek a nehézségek is. 

a hatékonyság bűvöletében

Ha sok mindenre nem is jó a jelenlegi tanári mesterképzés, egy dolgot sikerült elérnem vele: a rendszert. Én, aki mindig is az utolsó pillanatok embere voltam, nagyjából megtanultam beosztani az időmet - 5 év egyetem után eljutottam arra a szintre, mikor tudok rendszerezni és belátni dolgokat. 2012 ilyen szempontból rendkívül eredményes volt, a folytatásban is szeretném megtartani ezt a jó szokást, még ha így néha kevésbé izgalmas is a dolog.

pezsgőben áztatott titán

A cím alapján egy hangzatos és egzotikus recept is következhetne, érdekes fantázianévvel. De a konyhai tudásom és a kreativitásom is sokkal szűkösebb ennél, így inkább jöjjön egy kis történelem egy évfordulóval egybekötve. Ahhoz viszont vegyük elő a behűtött pezsgőt.

socialfüggő vagyok, nem tagadom

Ez lesz az a bizonyos. A bemutatkozó poszt. Ha elég kitartó lettem volna és a yamm trendekkel együtt én is megírom a 10/20/100 (és egyéb számok) "facts about me" izét, szigorúan hashtaggel ellátva és egybeírva, most könnyebb dolgom lenne. De nem tettem, szóval most bajban vagyok. :)

Ami random eszembe jut: szeretem a tacskókat, volt is, csak olyan utcai vegyes fajta, aki elhízott és szörcsögött öreg korára, de szeretnék majd egyet megint, ha egyszer lesz annyi nyugtom egy helyben, hogy legyek is valahol otthon. Mert hogy azt annyira nem tudom meghatározni, hogy hol is van. Folyton úton vagyok és ingázom, mikor épp miért. 

#teamtacskó

találkozás egy könyvvel (meg egy kis csapongás)

Úgy terveztem, hogy írok egy általános bemutatkozó posztot a kezdet után, de egy jó hír mégis arra késztetett, hogy máris felrúgjam a magam kis blogolási "szabályait". Tegnap este nem sok mindent töltöttem még ki, nem sokat formázgattam, barátkozunk egyelőre a bloggal, de a kedvenc könyvek azért már bekerültek. 

Ezek között szerepel Paul Auster New York trilógiája is. Nemrégiben sikerült újraolvasnom, ezelőtt viszont 5 évvel korábban futottam bele a könyvbe. Elsős magyarszakos egyetemistaként sikeresen felvettem egy olyan kurzust sok másik gólyával együtt, ami elvileg nem is nekünk volt meghirdetve, de végül mégis kialakult egy jó csapat és egy olyan hangulat, ami minden egyes órán beszélgetésekre ösztönzött minket, sokszor még kevésnek is bizonyult a 1,5 órás keret.

Elkezdtem

Évek óta játszom a gondolattal, hogy el kéne kezdenem egy blogot. Végül mindig elodáztam a dolgot, mert úgy éreztem, hogy két-három bejegyzés után elfogy majd az ihlet, úgy meg nincs értelme nekivágni a dolognak, ha később csak hanyagolom. 

Mostanra azonban megért az elhatározás és szemeim előtt lebeg a kedvenc müzlistálam belső felirata, miszerint "Minden kezdet nehéz", de ezt is összetörte egyébként úgy két éve az öcsém.