Magyar szakos pályafutásom alatt csak egyszer sikerült magamat lelepleznem, hogy nem olvastam el a kijelölt kötelező olvasmányt - csúnya égés volt, ráadásul pont a szóbeli vizsga utolsó két percében hangzott el a rosszul sikerült félmondat. Ez a skill - úgy tűnik, hogy - nem adatott meg a diákjaimnak, 2 perc alatt kiderült, hogy ki vette egyáltalán a kezébe Jókai Arany emberét (vagy a Kötelezők röviden sorozatot). A mai nap konklúziója tehát: ezentúl minden osztályban ajánlani fogom Pierre Bayard Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? című könyvét, holott még én sem olvastam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése