socialfüggő vagyok, nem tagadom

Ez lesz az a bizonyos. A bemutatkozó poszt. Ha elég kitartó lettem volna és a yamm trendekkel együtt én is megírom a 10/20/100 (és egyéb számok) "facts about me" izét, szigorúan hashtaggel ellátva és egybeírva, most könnyebb dolgom lenne. De nem tettem, szóval most bajban vagyok. :)

Ami random eszembe jut: szeretem a tacskókat, volt is, csak olyan utcai vegyes fajta, aki elhízott és szörcsögött öreg korára, de szeretnék majd egyet megint, ha egyszer lesz annyi nyugtom egy helyben, hogy legyek is valahol otthon. Mert hogy azt annyira nem tudom meghatározni, hogy hol is van. Folyton úton vagyok és ingázom, mikor épp miért. 

#teamtacskó

A nyár ilyen szempontból viszonylag egyszerűbb, akkor azt mondom, hogy Kecskemét, hiszen itt töltöm a legtöbb időt, mint ahogy ez 18 éves koromig jellemző volt. Itt születtem, nőttem fel, jártam iskolába, kicsit fordítva, mint mások: büszke vagyok a 4 általánosomra, amit hangoztatni is szoktam és olyankor furcsán néznek rám az emberek. Amikor pedig hozzáteszem, hogy nyolcosztályos gimnáziumba jártam, oda a humor forrása, már ha volt neki egyáltalán. Gyakorlatilag ki se tettem a lábam a városból addig, vonaton is először akkor ültem, mikor az egyetemre kerültem.

Így került képbe Szeged. Az első félévben még szorgosan hazajártam, már csütörtök este döcögtem hazafelé, ennek megvolt az oka, de aztán gyorsan vége lett. Utána beszippantott a város és az az állandóan hangoztatott "ezek a legszebb éveid" érzés, nem volt megállás. Nagypapám azóta is "szegedi lány"-ként emleget, mostanra már a 6. és egyben utolsó évemet kezdem meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 

Világéletemben kis stréber voltam, szerettem tanulni, imádtam olvasni, én voltam az a kislány, aki az első osztályt követő nyáron sírva toporzékolt a szüleinek, hogy "de én iskolába akarok menni, vigyetek el". A gimi utolsó évében mégis ott álltam tanácstalanul, hogy na de mit is kezdjek magammal a továbbiakban. Szerettem a természettudományokat is, a végére még matekból is összekaptam magam, eljátszottam a jog és az orvosi gondolatával is, aztán mégis maradt a bölcsészet. Nagyon rákattantam az irodalomra, így lett végül a magyar alapszak. 

Aztán ez kiegészült: minort vagy szakirányt kellett választani a második félévben, ez lett a kommunikáció- és médiatudomány. Így találkoztam a nagy Havas Henrik bácsival, aki élőben is bunkó, de azért hatalmas  tudása is van mellé. Szépen megbuktatott először, aztán pont az ellenkezőjét csinálva beírt (ő vagy a szak titkárnője, az egyetlen és utánozhatatlan KATI) egy szép ötöst második alkalommal az ETR-embe. De mivel ez a minor semmi gyakorlati dolgot nem rejtegetett számomra, ezért kezdtem el rádiózni. Először kicsiben, Szegeden. A Tisza Rádió volt a kezdet, ahol egyébként nagyon sok elismert név kezdte a pályafutását. Sajnos ma már sehol nincs, a nem megfelelő vezetés következtében eltűnt a süllyesztőben, de az onnan hozott emberi kapcsolatok azóta is megvannak, az élmények meg pláne. 

Volt ilyen is az alapszak befejezésekor. :)

A rádiózásnak köszönhetően került a képbe a harmadik város: Kiskunfélegyháza.  Ez vonattal negyed óra Kecskeméttől, bérlettel meg semmibe nem került, így egyszer meglátogattam ott egy volt tiszás kollégát, végül pedig ott ragadtam. 2009 óta hol gyakrabban, hol ritkábban erősítem a Sirius Rádió csapatát, ma lett épp szép új honlapunk, érdemes megnézni. :)

A kép még 2009 karácsonyán készült, alig 2 hónapja dolgoztam akkor a rádiónál. Anita van mellettem, akinek köszönhetem, hogy ott vagyok a Siriusnál. :)

Maradt még két város, amit említenék: az egyikkel kicsit bajban vagyok, mert hát a magánéletem legmagánabb részét nem nagyon szeretem kiadni, meg nyilvánosan nyálasnak lenni, de hát akkor is ez az oka annak, hogy Budapestre is elég sűrűn járok. :) A másik pedig Hódmezővásárhely, ahova a múlt félévben jártam át heti két nap, mert csatlakoztam a Hallgatói Mentorprogramhoz. Ennek keretében hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk, jelentsen ez bármit: korrepetálást, akár kémiából vagy matekból, felkészítést egy-egy dolgozatra, rajzos-kézműves foglalkozást vagy csak egyszerű beszélgetést vagy játékot az udvaron. Nagyon sok élményt generált ez a félév, jót is, rosszat is, ígérem, lesz ebből is egy külön poszt. :)

Mentorprogram 2012

Nagyjából kivégeztem a városokat, maradt az, hogy mit csinálok jelenleg: szeptembertől kezdem az utolsó félévem az egyetemen magyar- és mozgóképkultúra- és médiaismeret tanári szakán. Ez már az összefüggő tanítása gyakorlat lesz, amikor már csak a nagybetűs tanítás lesz és semmi más, leszámítva a szakdolgozatot, a portfóliót és a záróvizsgát. Nyamm. Kicsi koromtól mindig azt mondtam, hogy tanár szeretnék lenni. Plusz volt egy rövid kitérő az újságírás felé. Végül mindkettőt összehoztam, tanítok és írok is, lelkesen mindkettőt, néha elvesztve a hitet egy kis időre, de aztán újratöltődve. 

Emellett jött most nyáron a rukkola.hu, itt amolyan önkéntes szerkesztő vagyok, mert túl lelkes voltam az oldal indulásakor és ez még a létrehozóknak is szemet szúrt. Valóban sokat vagyok előtte, sokat beszélek róla, gondolom, már az agyára megyek vele a környezetemnek, de szeretem csinálni. Mert végre egy olyan kezdeményezés, ami értéket közvetít, ráadásul pont olyat, ami kiveszőben van: az adás és az olvasás örömét. A tanítás is pont erről szól. 

Rukkola termés, lesz mit olvasni, ráadásul azóta már bővült a készlet :)

Amit még el kell mondanom: baromi sokat ülök a számítógép előtt. És így kanyarodtunk vissza a címhez, mert már megint sokat pofáztam, azt hiszem. Valamint a szleng és a káromkodás is a gyengém, ahogy rajongva fedezem fel a nyelvjárási szavakat és elemeket másik beszédében. Pl. a csúnya szót dunántúli nyelvjárási alakban használom, próbáljátok ki, mennyivel jobban hangzik, ha rövid u-val ejtitek. ;)

A végére pedig álljon itt egy linkgyűjtemény, ha már nyíltan vállaltam a szenvedélybetegségem a sociallét iránt: 

• facebook
• twitter
• (nagyon menő és hipster) google+
• pinterest
• moly.hu
• instagram