Szavak Tavasza Szegeden - élménybeszámoló 2014. március 17-ről

A Slam Poetry Szeged 2014-es évadjának második versenyén vettem részt három barátommal a múlt héten hétfőn. Az első versenyről én lemaradtam, ezért kíváncsian vártam, hogy mennyivel másabb szituációt teremt, ha nem pusztán csak "örömslam" van, hanem valamilyen megmérettetés is. 

Szeged Time Lapse 2013 edition

Az előző hangulata jobban átjött, ennek viszont a képei és vágásai még inkább zseniálisak. Csodaszarvasostól is. Mert giccses bár, de szeretem. :)

2013

Ígérem, írok is. Hamarosan.

hashtagelj írógépen avagy aurája van a kiállításnak a Fekete Házban

Vigyázat! A bejegyzés erős magyartanári szemlélettel íródott, nyomokban pedig rajongást is tartalmaz. Nem utolsósorban még lokálpatrióta is, miután 6 év szegedi tartózkodás után egy újabb remek kis helyet fedeztem fel magamnak, ahol az aura csak úgy csörgedezik a falak között: ez a Fekete Ház. 

Hallani már hallottam a Fekete Házról, de sokáig fogalmam sem volt, hogy hol van és mi van ott - annyit tudtam, hogy egy múzeum, és vannak ott időszakos kiállítások. Múlt csütörtökön azonban azt is sikerült realizálnom, hogy kismilliószor mentem már el mellette, mert a nevével ellentétben - jelenleg - nem fekete, de pl. mielőtt kiállítóhellyé vált, volt bordélyház is. :)

Szeged

Sokadjára is újranézve.

(aki ügyes, még meg is talál benne)

legyél te is mentor!

2012 februárjában csatlakoztam a szegedi Hallgatói Mentorprogramhoz, amelynek célja a hátrányos helyzetű tanulók segítése, fejlődése, szociális beilleszkedése. A szakdolgozatomat írva és az államvizsgára tanulva kismillió helyen láttam, olvastam, hogy a magyar oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája az - sok egyéb mellett -, hogy nem tudja kezelni a szegregáció kérdését, nem képes kompenzálni az otthonról hozott szociális különbségeket, sőt, még fel is erősíti azokat, ezáltal folyamatosan újratermelve a problémát. A programban azonban ezeket láthattam is. És megpróbálhattam tenni ellene. 

jön

Akartam évösszegző bejegyzést 2012 végén, egy évnyitót január elején nagy tervekkel és célkitűzésekkel. Aztán rájöttem, hogy mégse, mert rossz, hogy vége lett 2012-nek - a maga kuszaságában úgy volt jó, ahogy, és hogy igazából nagyon tartok ettől az évtől, mert bizony jön. A nagybetűs. 

lassan vége

Ma felkerült az összefüggő tanítási gyakorlatom jegye az etr-be, a múlt héten leadtuk a portfóliót, még előtte a szakdolgozatot. Úgy terveztem, hogy mindezekről majd részletesen beszámolok itt a blogon, de annyi mindent kivett belőlem ez a pár hét, hogy nagy összegzés nem lesz. Nagyon furcsa viszonylagosan szabadnak lenni, teljesíteni az utolsó egyetemi kurzusokat, leadni az utolsó irományokat 5,5 év végén...

milyen egy esszé?

Őszintén szólva engem lepett meg szerdán a legjobban, hogy megnyertem az Egyetemi Esszépályázatot. A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája és az Armel Operafesztivál közösen hirdette meg a versenyt Opera - Igen/Nem címmel, amire én is leadtam a dolgozatom. Szeptemberben kellett benyújtani, és kivételesen időben neki is fogtam a dolognak. Végül csak elhúztam egy hétig, mire megírtam a nem egészen 5 oldalt.

socialfüggő vagyok, nem tagadom

Ez lesz az a bizonyos. A bemutatkozó poszt. Ha elég kitartó lettem volna és a yamm trendekkel együtt én is megírom a 10/20/100 (és egyéb számok) "facts about me" izét, szigorúan hashtaggel ellátva és egybeírva, most könnyebb dolgom lenne. De nem tettem, szóval most bajban vagyok. :)

Ami random eszembe jut: szeretem a tacskókat, volt is, csak olyan utcai vegyes fajta, aki elhízott és szörcsögött öreg korára, de szeretnék majd egyet megint, ha egyszer lesz annyi nyugtom egy helyben, hogy legyek is valahol otthon. Mert hogy azt annyira nem tudom meghatározni, hogy hol is van. Folyton úton vagyok és ingázom, mikor épp miért. 

#teamtacskó