helló MeetOff

Igazán szexi közösségek vettek részt a tegnapi MeetOff-on: volt borostás fazon, aki előadta, miért nem adja el az ötletét a multiknak, viszont a Szigetre elmegy bulizni egyet, volt kvázi térdig érő zoknis, hosszú hajú programozó, telekocsizó Mac-mozgású előadó és a Tömeg őrjöng, apám pólóban feszítő Adrián is. A legtöbb előadás nálam elérte a célját, bár a rendezvény elején még nem igazán találták meg a hangot az előadók, az OpenAcademy összeszedettsége a többiekre is áttapadt. Élveztem, hogy ott lehetettem az első MeetOff-omon, jó volt látni, hogy ez működik: az információk eljutnak, pl. jelenlévő ismerősök lájkolják reggelre zivi.hu-t, a közönség pedig beszáll a játékba, sokszor igen kreatív és vicces módon. 

Alapvetően a rukkola.hu szerkesztőjeként mentem el az eseményre, tehát elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy nagyon jó kis prezit köszönhetünk @tapir-nak, kellemes és vicces előadást @csikszem-nek, amit a rukkolarajongók versével spékelt meg a legvégén @zafimafi. Stílusos zárása volt az estének, legközelebb pedig jobban harcba szállok én is a könyvekért, a mostani kettő (Halácsy Péter, Vályi Gábor, Berry Wellman (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében és Syi (Szakadát István): Cselekvéselmélet dióhéjban. Játék, elmélet, módszer, tan – Weber:újratöltve) is igen érdekesnek tűnt. 

rukkola.hu on Prezi

pusztán a néző szemével

Egy cikk és egy tegnap látott film késztetett erre a bejegyzésre, éjszaka ráadásul elég sokat járt a fejemben a dolog, hogy mi mindent össze lehetne szedni a téma kapcsán. A téma pedig nem más, mint Az éhezők viadalának hatalmas sikere, amely - kicsit megkésve ugyan, de - elérkezett hozzám is. Ahogy a cím is árulkodik, egyelőre csak a filmnéző szemével látok és agyával gondolkodok, de ha már elindított a dolog egy lavinát, akkor hagyom lecsapódni a dolgokat, hiszen a gravitációról szóló könyv is letehetetlennek bizonyul. 

a hatékonyság bűvöletében

Ha sok mindenre nem is jó a jelenlegi tanári mesterképzés, egy dolgot sikerült elérnem vele: a rendszert. Én, aki mindig is az utolsó pillanatok embere voltam, nagyjából megtanultam beosztani az időmet - 5 év egyetem után eljutottam arra a szintre, mikor tudok rendszerezni és belátni dolgokat. 2012 ilyen szempontból rendkívül eredményes volt, a folytatásban is szeretném megtartani ezt a jó szokást, még ha így néha kevésbé izgalmas is a dolog.

socialfüggő vagyok, nem tagadom

Ez lesz az a bizonyos. A bemutatkozó poszt. Ha elég kitartó lettem volna és a yamm trendekkel együtt én is megírom a 10/20/100 (és egyéb számok) "facts about me" izét, szigorúan hashtaggel ellátva és egybeírva, most könnyebb dolgom lenne. De nem tettem, szóval most bajban vagyok. :)

Ami random eszembe jut: szeretem a tacskókat, volt is, csak olyan utcai vegyes fajta, aki elhízott és szörcsögött öreg korára, de szeretnék majd egyet megint, ha egyszer lesz annyi nyugtom egy helyben, hogy legyek is valahol otthon. Mert hogy azt annyira nem tudom meghatározni, hogy hol is van. Folyton úton vagyok és ingázom, mikor épp miért. 

#teamtacskó

találkozás egy könyvvel (meg egy kis csapongás)

Úgy terveztem, hogy írok egy általános bemutatkozó posztot a kezdet után, de egy jó hír mégis arra késztetett, hogy máris felrúgjam a magam kis blogolási "szabályait". Tegnap este nem sok mindent töltöttem még ki, nem sokat formázgattam, barátkozunk egyelőre a bloggal, de a kedvenc könyvek azért már bekerültek. 

Ezek között szerepel Paul Auster New York trilógiája is. Nemrégiben sikerült újraolvasnom, ezelőtt viszont 5 évvel korábban futottam bele a könyvbe. Elsős magyarszakos egyetemistaként sikeresen felvettem egy olyan kurzust sok másik gólyával együtt, ami elvileg nem is nekünk volt meghirdetve, de végül mégis kialakult egy jó csapat és egy olyan hangulat, ami minden egyes órán beszélgetésekre ösztönzött minket, sokszor még kevésnek is bizonyult a 1,5 órás keret.

Elkezdtem

Évek óta játszom a gondolattal, hogy el kéne kezdenem egy blogot. Végül mindig elodáztam a dolgot, mert úgy éreztem, hogy két-három bejegyzés után elfogy majd az ihlet, úgy meg nincs értelme nekivágni a dolognak, ha később csak hanyagolom. 

Mostanra azonban megért az elhatározás és szemeim előtt lebeg a kedvenc müzlistálam belső felirata, miszerint "Minden kezdet nehéz", de ezt is összetörte egyébként úgy két éve az öcsém.