életjel

Éppen azon gondolkodom, hogy melyik káromkodás fejezné ki legjobban, de azért mégis finom nőiességgel, hogy mennyire kurva rég blogoltam. Nem az ellustulás az oka, de nem is a blog elhanyagolása, mert 12 bejegyzéssel a hátam mögött is megszerettem ezt a műfajt - amennyire nehezen vettem rá magam, annál több ötlet kavargott, kavarog a fejemben folyamatosan. 

Mára jutottam el addig, hogy vehettem egy nagy levegőt, emellé pedig kikívánkozik egy-két csapongó gondolat - ha nem is annyira információs szándékkal, inkább a "kiírás és leülepítés" szándékával. 

összefogás a médiakultúráért

A mozgókép- és médiakultúra nevű tantárgy eddigi rövid pályafutása alatt nem tört ki a tölteléktárgyak közül, sokan csak megvetően horkantanak: tévézni és számítógépezni amúgy is tud a gyerek, minek még erre tanítani is? Amikor pedig tankönyvet is kell venni ehhez a tárgyhoz, akkor meg végképp elszakad a cérna.

egy pedagógusjelölt anyagi helyzete...

...katasztrofális. Ez a legjobb szó rá. Ha voltál annyira elvetemült, hogy tanári szakra jelentkeztél, akkor viseld a következményeit alapon nulla forintból gazdálkodhatsz az utolsó félévben - és mivel ennyire senki sem talpraesett, marad a virrasztás és a munka a tanítási gyakorlat mellett. Szerencsésebb esetben pedig a szülő segít, ami - legjobb esetben is 23 éves fejjel - már fejben sem a legjobb érzés, pláne akkor, ha korábban az ösztöndíj és a munkavállalás lehetőséget adott a teljesen önálló életre.