hogy repül az idő...

Januári bécsi kirándulásunk utolsó napján az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe látogattunk el. Ja, hogy mit kerestem Bécsben? Kalandot, élményt, kikapcsolódást - az utazásnak nem volt semmi különösebb apropója azon kívül, hogy szerettem volna mindig is megnézni a várost, illetve hogy mint dolgozó nő, először ezt most, a saját erőfeszítéseim árán tehettem meg. De hogy miért is repül az idő? 

Mert hogy az ott töltött 4 nap villámgyorsan szaladt el. Mert hogy már február van, és ebből blogposztot még csak most írok. Mert hogy a könyvtár barokk dísztermében megnéztünk egy kiállítást, aminek ez volt a címe - legalábbis remélem, hogy a google translate nem hazudik. :) 

Gavaldik Emma fényképei

hashtagelj írógépen avagy aurája van a kiállításnak a Fekete Házban

Vigyázat! A bejegyzés erős magyartanári szemlélettel íródott, nyomokban pedig rajongást is tartalmaz. Nem utolsósorban még lokálpatrióta is, miután 6 év szegedi tartózkodás után egy újabb remek kis helyet fedeztem fel magamnak, ahol az aura csak úgy csörgedezik a falak között: ez a Fekete Ház. 

Hallani már hallottam a Fekete Házról, de sokáig fogalmam sem volt, hogy hol van és mi van ott - annyit tudtam, hogy egy múzeum, és vannak ott időszakos kiállítások. Múlt csütörtökön azonban azt is sikerült realizálnom, hogy kismilliószor mentem már el mellette, mert a nevével ellentétben - jelenleg - nem fekete, de pl. mielőtt kiállítóhellyé vált, volt bordélyház is. :)

életmese

Akarata ellenére fejezte be ezzel a hazugsággal. Mert ma este látta meg először, hogy valóban hazugság, mint ahogy hazugság volt minden, amit művelt. Áltatta magát, hogy ő csak jót akar, holott nem volt az több a vak önzésnél, aminek szenny és káosz lett a vége. De ki akarná tudni, melyik csillag halott?, gondolta, és felnézett az éjszakai égre. Ki bírná tudomásul venni, hogy már mind halott?

(J. K. Rowling: Átmeneti üresedés)

hogyan éld túl az irodalomórákat?

Magyar szakos pályafutásom alatt csak egyszer sikerült magamat lelepleznem, hogy nem olvastam el a kijelölt kötelező olvasmányt - csúnya égés volt, ráadásul pont a szóbeli vizsga utolsó két percében hangzott el a rosszul sikerült félmondat. Ez a skill - úgy tűnik, hogy - nem adatott meg a diákjaimnak, 2 perc alatt kiderült, hogy ki vette egyáltalán a kezébe Jókai Arany emberét (vagy a Kötelezők röviden sorozatot). A mai nap konklúziója tehát: ezentúl minden osztályban ajánlani fogom Pierre Bayard Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? című könyvét, holott még én sem olvastam el.

helló MeetOff

Igazán szexi közösségek vettek részt a tegnapi MeetOff-on: volt borostás fazon, aki előadta, miért nem adja el az ötletét a multiknak, viszont a Szigetre elmegy bulizni egyet, volt kvázi térdig érő zoknis, hosszú hajú programozó, telekocsizó Mac-mozgású előadó és a Tömeg őrjöng, apám pólóban feszítő Adrián is. A legtöbb előadás nálam elérte a célját, bár a rendezvény elején még nem igazán találták meg a hangot az előadók, az OpenAcademy összeszedettsége a többiekre is áttapadt. Élveztem, hogy ott lehetettem az első MeetOff-omon, jó volt látni, hogy ez működik: az információk eljutnak, pl. jelenlévő ismerősök lájkolják reggelre zivi.hu-t, a közönség pedig beszáll a játékba, sokszor igen kreatív és vicces módon. 

Alapvetően a rukkola.hu szerkesztőjeként mentem el az eseményre, tehát elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy nagyon jó kis prezit köszönhetünk @tapir-nak, kellemes és vicces előadást @csikszem-nek, amit a rukkolarajongók versével spékelt meg a legvégén @zafimafi. Stílusos zárása volt az estének, legközelebb pedig jobban harcba szállok én is a könyvekért, a mostani kettő (Halácsy Péter, Vályi Gábor, Berry Wellman (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében és Syi (Szakadát István): Cselekvéselmélet dióhéjban. Játék, elmélet, módszer, tan – Weber:újratöltve) is igen érdekesnek tűnt. 

rukkola.hu on Prezi

pusztán a néző szemével

Egy cikk és egy tegnap látott film késztetett erre a bejegyzésre, éjszaka ráadásul elég sokat járt a fejemben a dolog, hogy mi mindent össze lehetne szedni a téma kapcsán. A téma pedig nem más, mint Az éhezők viadalának hatalmas sikere, amely - kicsit megkésve ugyan, de - elérkezett hozzám is. Ahogy a cím is árulkodik, egyelőre csak a filmnéző szemével látok és agyával gondolkodok, de ha már elindított a dolog egy lavinát, akkor hagyom lecsapódni a dolgokat, hiszen a gravitációról szóló könyv is letehetetlennek bizonyul. 

a hatékonyság bűvöletében

Ha sok mindenre nem is jó a jelenlegi tanári mesterképzés, egy dolgot sikerült elérnem vele: a rendszert. Én, aki mindig is az utolsó pillanatok embere voltam, nagyjából megtanultam beosztani az időmet - 5 év egyetem után eljutottam arra a szintre, mikor tudok rendszerezni és belátni dolgokat. 2012 ilyen szempontból rendkívül eredményes volt, a folytatásban is szeretném megtartani ezt a jó szokást, még ha így néha kevésbé izgalmas is a dolog.

találkozás egy könyvvel (meg egy kis csapongás)

Úgy terveztem, hogy írok egy általános bemutatkozó posztot a kezdet után, de egy jó hír mégis arra késztetett, hogy máris felrúgjam a magam kis blogolási "szabályait". Tegnap este nem sok mindent töltöttem még ki, nem sokat formázgattam, barátkozunk egyelőre a bloggal, de a kedvenc könyvek azért már bekerültek. 

Ezek között szerepel Paul Auster New York trilógiája is. Nemrégiben sikerült újraolvasnom, ezelőtt viszont 5 évvel korábban futottam bele a könyvbe. Elsős magyarszakos egyetemistaként sikeresen felvettem egy olyan kurzust sok másik gólyával együtt, ami elvileg nem is nekünk volt meghirdetve, de végül mégis kialakult egy jó csapat és egy olyan hangulat, ami minden egyes órán beszélgetésekre ösztönzött minket, sokszor még kevésnek is bizonyult a 1,5 órás keret.

Elkezdtem

Évek óta játszom a gondolattal, hogy el kéne kezdenem egy blogot. Végül mindig elodáztam a dolgot, mert úgy éreztem, hogy két-három bejegyzés után elfogy majd az ihlet, úgy meg nincs értelme nekivágni a dolognak, ha később csak hanyagolom. 

Mostanra azonban megért az elhatározás és szemeim előtt lebeg a kedvenc müzlistálam belső felirata, miszerint "Minden kezdet nehéz", de ezt is összetörte egyébként úgy két éve az öcsém.