hogy repül az idő...

Januári bécsi kirándulásunk utolsó napján az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe látogattunk el. Ja, hogy mit kerestem Bécsben? Kalandot, élményt, kikapcsolódást - az utazásnak nem volt semmi különösebb apropója azon kívül, hogy szerettem volna mindig is megnézni a várost, illetve hogy mint dolgozó nő, először ezt most, a saját erőfeszítéseim árán tehettem meg. De hogy miért is repül az idő? 

Mert hogy az ott töltött 4 nap villámgyorsan szaladt el. Mert hogy már február van, és ebből blogposztot még csak most írok. Mert hogy a könyvtár barokk dísztermében megnéztünk egy kiállítást, aminek ez volt a címe - legalábbis remélem, hogy a google translate nem hazudik. :) 

Gavaldik Emma fényképei

bejegyzéstelen, de nem eseménytelen március

Márciusban elhanyagoltam a blogot, hol azért, mert egyik pillanatban azt éreztem, hogy nem történik semmi, a következőben meg minden a feje tetejére állt és csak kapkodhattam a fejem jobbra-balra. Történt sok minden, nem is tudom, hogy a lista végére érek-e, ha össze akarom szedni.

kezdő kétségbeeső, kezdő túlélő, rutinos álláskereső

Álláskereső - egy szó, amitől az egyetem falain belül még nem kellett félni, mert a jó öreg alma mater megóvja és segít elmerülni a "legszebb években". Kikerülve a biztonságot nyújtó falak közül viszont a kezdők harcai következnek és jön a felismerés: hiába csináltál már egy csomó mindent, hiába az eredmények és a gyakorlatok, akkor is rutintalannak számítasz. De hogy miben is?

jön

Akartam évösszegző bejegyzést 2012 végén, egy évnyitót január elején nagy tervekkel és célkitűzésekkel. Aztán rájöttem, hogy mégse, mert rossz, hogy vége lett 2012-nek - a maga kuszaságában úgy volt jó, ahogy, és hogy igazából nagyon tartok ettől az évtől, mert bizony jön. A nagybetűs. 

lassan vége

Ma felkerült az összefüggő tanítási gyakorlatom jegye az etr-be, a múlt héten leadtuk a portfóliót, még előtte a szakdolgozatot. Úgy terveztem, hogy mindezekről majd részletesen beszámolok itt a blogon, de annyi mindent kivett belőlem ez a pár hét, hogy nagy összegzés nem lesz. Nagyon furcsa viszonylagosan szabadnak lenni, teljesíteni az utolsó egyetemi kurzusokat, leadni az utolsó irományokat 5,5 év végén...

Elkezdtem

Évek óta játszom a gondolattal, hogy el kéne kezdenem egy blogot. Végül mindig elodáztam a dolgot, mert úgy éreztem, hogy két-három bejegyzés után elfogy majd az ihlet, úgy meg nincs értelme nekivágni a dolognak, ha később csak hanyagolom. 

Mostanra azonban megért az elhatározás és szemeim előtt lebeg a kedvenc müzlistálam belső felirata, miszerint "Minden kezdet nehéz", de ezt is összetörte egyébként úgy két éve az öcsém.