hashtagelj írógépen avagy aurája van a kiállításnak a Fekete Házban

Vigyázat! A bejegyzés erős magyartanári szemlélettel íródott, nyomokban pedig rajongást is tartalmaz. Nem utolsósorban még lokálpatrióta is, miután 6 év szegedi tartózkodás után egy újabb remek kis helyet fedeztem fel magamnak, ahol az aura csak úgy csörgedezik a falak között: ez a Fekete Ház. 

Hallani már hallottam a Fekete Házról, de sokáig fogalmam sem volt, hogy hol van és mi van ott - annyit tudtam, hogy egy múzeum, és vannak ott időszakos kiállítások. Múlt csütörtökön azonban azt is sikerült realizálnom, hogy kismilliószor mentem már el mellette, mert a nevével ellentétben - jelenleg - nem fekete, de pl. mielőtt kiállítóhellyé vált, volt bordélyház is. :)

összefogás a médiakultúráért

A mozgókép- és médiakultúra nevű tantárgy eddigi rövid pályafutása alatt nem tört ki a tölteléktárgyak közül, sokan csak megvetően horkantanak: tévézni és számítógépezni amúgy is tud a gyerek, minek még erre tanítani is? Amikor pedig tankönyvet is kell venni ehhez a tárgyhoz, akkor meg végképp elszakad a cérna.

pusztán a néző szemével

Egy cikk és egy tegnap látott film késztetett erre a bejegyzésre, éjszaka ráadásul elég sokat járt a fejemben a dolog, hogy mi mindent össze lehetne szedni a téma kapcsán. A téma pedig nem más, mint Az éhezők viadalának hatalmas sikere, amely - kicsit megkésve ugyan, de - elérkezett hozzám is. Ahogy a cím is árulkodik, egyelőre csak a filmnéző szemével látok és agyával gondolkodok, de ha már elindított a dolog egy lavinát, akkor hagyom lecsapódni a dolgokat, hiszen a gravitációról szóló könyv is letehetetlennek bizonyul.