milyen egy esszé?

Őszintén szólva engem lepett meg szerdán a legjobban, hogy megnyertem az Egyetemi Esszépályázatot. A Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája és az Armel Operafesztivál közösen hirdette meg a versenyt Opera - Igen/Nem címmel, amire én is leadtam a dolgozatom. Szeptemberben kellett benyújtani, és kivételesen időben neki is fogtam a dolognak. Végül csak elhúztam egy hétig, mire megírtam a nem egészen 5 oldalt.

Ennek oka leginkább az volt, hogy - szégyen, nem szégyen - magyartanárként fogalmam sincs, hogy milyennek kell lennie egy esszének. Persze rögtön beugrik az érettségi meg a duplaórás elemző dolgozatok rémképe, de ez nagyon messzi van a szépirodalmi esszé nehezen definiálható fogalmától. Elolvastam néhány kortárs szerző esszének megjelölt alkotását, amiből annyit tudtam leszűrni, hogy kvázi mindegy, mi kerül a papírra, csak hassanak a gondolatok. 

Miért szereti / nem szereti az egyetemista korosztály az operát? Felemelő, magasztos és fennkölt vagy unalmas, dagályos és ciki? Érvek és ellenérvek az opera imádata vagy gyűlölete ellen. Képes-e az opera emberi érzelmeket hitelesen közvetíteni? Az opera a 21. században. Színház vagy ének a színpadon? Klasszikus vagy kortárs? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre vár választ az egyetemistáknak szóló esszépályázat.

Így indítottam egy nagyon elrugaszkodott és távoli képpel, amelyet az operához tudtam kapcsolni. Van benne villamos, BKV-s piktogram, mémgenerátor és egy jó nagy adag fiktív alaphelyzet, némi társadalomkritika és egy nagy adag bizonytalanság a műfajjal kapcsolatban. Ha bárki megkérdezné tőlem, hogyan kell esszét írni, még most sem tudnék rá válaszolni, maximum azt, hogy nálam ez lett a nyerő recept, a konklúzió pedig annyi: bátran fejezzük ki a gondolatainkat, még akkor is, ha provokatívak! 

Többen kértétek tőlem, hogy osszam meg az írást, itt most el tudjátok olvasni. :)
A címlapot itt elég randán adja vissza, de annyi gond legyen. :) 
Sándor Rita - Opera Igen Nem 

Menő dolog azért így látni a nevem. :)