életmese

Akarata ellenére fejezte be ezzel a hazugsággal. Mert ma este látta meg először, hogy valóban hazugság, mint ahogy hazugság volt minden, amit művelt. Áltatta magát, hogy ő csak jót akar, holott nem volt az több a vak önzésnél, aminek szenny és káosz lett a vége. De ki akarná tudni, melyik csillag halott?, gondolta, és felnézett az éjszakai égre. Ki bírná tudomásul venni, hogy már mind halott?

(J. K. Rowling: Átmeneti üresedés)

1999. Két osztálytársam egy könyvről beszélgetett, és azon versenyeztek, hogy melyiküknek sikerült kevesebb idő leforgása alatt elolvasni a közel háromszáz oldalt.  Aztán pedig azon, hogy melyikük tudja jobban dicsérni a kötetet, végül egy rögtönzött felolvasóestet csaptak a szünet közepén. Nem volt egy megszokott kép ez: általában a "celoci" vagy az énekkönyvvel való ping-pong tette ki a szüneteket, ötödikes fejjel még a játéké volt a főszerep. Ott figyeltem fel igazán a dologra, mikor egy harmadik ember is hozzászólt a témához - egy olyan srác, akivel a 8 együtt töltött gimnáziumi év alatt egyszer beszéltem, mikor kifogyott a tollam dolgozat közben. Akkor épp a padtársam volt. 

2000. Karácsony első napja, kb. éjfél környéke. Anyu mérgesen küldött el aludni és lekapcsolta a szobámban a villanyt, mert átvilágított hozzájuk a fénye. Én viszont még olvasni akartam a szentestén megkapott könyvet, ezért a sötétben előkotortam a gyertyát és a gyufát, majd folytattam. Egészen a szőnyegcseréig virított rajta a folt, mert természetesen felborítottam, mikor végeztem a 676. oldallal és próbáltam a már teljesen felolvadt teamécsest kivinni az ágy közeléből. 

Aztán a következő évben reggel 4-kor keltem, hogy az 5 órási buszon már ott ülhessek: mentem Tescóba, ahol a saját példányomon kívül másik négyet vásároltam. Soha olyan hamar nem értem be az iskolába, de a többi tulajdonos is meglepően korán érkezett, hogy még becsöngetés előtt olvashassunk, majd egész nap a pad alatt dugdostuk a könyvet és vártuk, hogy vége legyen a napnak. 

Talán mindenki kitalálta, hogy milyen könyvekről van szó. A Harry Potter-sorozat azóta hatalmas kasszasiker lett, mind könyvben, mind filmen, de számos - a fentihez hasonló - apró motivációs sikersztorit is maga mögött tudhat. 

Amikor megtudtam, hogy Rowling új könyvet ír, amellyel maga mögött szeretné hagyni a kis varázslótanonc kalandjait, felemás érzésekkel fogadtam. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy a minden kis szálában felépített történet a mesén kívül is működhet, hogy meg lehet ugyanazt a szintet ugrani. Aztán rájöttem, hogy igazából nem is kell. Ahogy én is felnőttem a sorozat szereplőivel, úgy a mese is képes felnőni. 

Mert hogy az Átmeneti üresedés is egy mese. Csak nincs benne varázspálca meg Vingardium leviosa, de vannak benne embernek álcázott trollok, titkok-vágyak, hétköznapi boszorkányok, gonosztevők és komplexusokkal, illetve szüleikkel küzdő tinédzserek. És innentől kezdve hátrahagyom a Harry Potter-párhuzamot, mert az új könyv az "előtörténet" nélkül is megállja a helyét, akkor is, ha nehezen indul be, akkor is, ha nincs minden szál kidolgozva vagy lezárva. És nem is kell benne keresni többet a hétköznapok varázsánál. 

A pagfordiak a nem megszokott neveikkel bármelyik városka lakói lehetnének: a könyv első szakasza felvázolja a családok helyzetét, bemutatja a közöttük meghúzódó viszonyokat, és felszínre kerülnek az apró titkok, a hatalmassá duzzadt ellentétek és sérelmek. Innentől kezdve válik letehetetlenné a könyv, mert a lelkek mélye felé utazhatunk. Az elhízott közszereplőtől kezdve, az öregedését nem jól viselő feleségen át a szexkapcsolatban élő szociális munkásig megjelenik mindenki, akik egy cseppel sem különbek a drogproblémákkal küszködő családanyánál, mégis felállítják magukban a természetesnek vett hierarchiát. 

A történet legnagyobb értéke az, ahogy ráismerünk a társadalmunkat formáló sztereotípiákra és félelmekre: mindenki került már ki harsányan és kirívóan viselkedő fiatalokat az utcán, botránkozott meg a "bazmegok" sorozatán, miközben alapvetően ő is sokszor kötőszóként alkalmazza azt, vagy összébb húzta magát, mikor egy alkoholistával vagy egy drogfüggővel találta szembe magát. Kíváncsiságnak vagy érdeklődésnek álcázva vájkálunk olyan dolgokban, amihez semmi közünk, amikor pedig tehetnénk valamit, a legtöbbször elmegyünk a lehetőség mellett. 

Spoilermentesen nehéz beszélni tovább Krystalról, Gaiáról, Milesról, Samantháról vagy Jawandáról; döntésekről, mellényúlásokról, érzelmekről és indulatokról. Olvassátok el a könyvet és döntsétek el, hogy mennyire engeditek magatokhoz közel őket. Nekem sikerült. :)