jön

Akartam évösszegző bejegyzést 2012 végén, egy évnyitót január elején nagy tervekkel és célkitűzésekkel. Aztán rájöttem, hogy mégse, mert rossz, hogy vége lett 2012-nek - a maga kuszaságában úgy volt jó, ahogy, és hogy igazából nagyon tartok ettől az évtől, mert bizony jön. A nagybetűs. 

Korábbi határozott elképzelések és régi nagy álmok a munkára vonatkozóan ide vagy oda, a közhelyesen csak "életünk legszebb éveinek" nevezett időszakba most olyan görcsösen kapaszkodom, amennyire csak tudok. Rengeteg mindent hozott az elmúlt 5,5 év, össze se tudnám szedni. Elsősorban emberek, kapcsolatok és egy nagy rakatnyi emlék van mögöttem. Meg egy kialakult személyiség, rajongásig szeretett munkák, elismerések , - azóta már megszelídült - bosszankodások és káromkodások, tengernyi hivatalos levél, saját kis rituálék és hagyományok, ilyen-olyan könnyek hada, ünneplések, twittertalik, poénok, rossz és jó döntések és még sorolhatnám tovább. 

A következő hetemet még eléggé pontosan be tudom lőni: szerdán irány az államvizsga, utána pedig egy újabb, hatalmas ünneplés, megkönnyebbülések, kis szomorúság, de annál sokkal nagyobb boldogság következik a lepotyogó hattonnás kövek miatt. Utána még fogalmam sincs, hogy merre tovább, a hogyanról meg pláne nem, de szeretni szeretném az elkövetkező időszakot. Mindig is féltem a váltásoktól, radikális változásoktól és igazából még sosem jártam rosszul, szóval - most magamat is félig-meddig győzködve - igyekszem azon, hogy a legjobbat hozzam ki a szituációból.