életjel

Éppen azon gondolkodom, hogy melyik káromkodás fejezné ki legjobban, de azért mégis finom nőiességgel, hogy mennyire kurva rég blogoltam. Nem az ellustulás az oka, de nem is a blog elhanyagolása, mert 12 bejegyzéssel a hátam mögött is megszerettem ezt a műfajt - amennyire nehezen vettem rá magam, annál több ötlet kavargott, kavarog a fejemben folyamatosan. 

Mára jutottam el addig, hogy vehettem egy nagy levegőt, emellé pedig kikívánkozik egy-két csapongó gondolat - ha nem is annyira információs szándékkal, inkább a "kiírás és leülepítés" szándékával. 

összefogás a médiakultúráért

A mozgókép- és médiakultúra nevű tantárgy eddigi rövid pályafutása alatt nem tört ki a tölteléktárgyak közül, sokan csak megvetően horkantanak: tévézni és számítógépezni amúgy is tud a gyerek, minek még erre tanítani is? Amikor pedig tankönyvet is kell venni ehhez a tárgyhoz, akkor meg végképp elszakad a cérna.

egy pedagógusjelölt anyagi helyzete...

...katasztrofális. Ez a legjobb szó rá. Ha voltál annyira elvetemült, hogy tanári szakra jelentkeztél, akkor viseld a következményeit alapon nulla forintból gazdálkodhatsz az utolsó félévben - és mivel ennyire senki sem talpraesett, marad a virrasztás és a munka a tanítási gyakorlat mellett. Szerencsésebb esetben pedig a szülő segít, ami - legjobb esetben is 23 éves fejjel - már fejben sem a legjobb érzés, pláne akkor, ha korábban az ösztöndíj és a munkavállalás lehetőséget adott a teljesen önálló életre.

helló MeetOff

Igazán szexi közösségek vettek részt a tegnapi MeetOff-on: volt borostás fazon, aki előadta, miért nem adja el az ötletét a multiknak, viszont a Szigetre elmegy bulizni egyet, volt kvázi térdig érő zoknis, hosszú hajú programozó, telekocsizó Mac-mozgású előadó és a Tömeg őrjöng, apám pólóban feszítő Adrián is. A legtöbb előadás nálam elérte a célját, bár a rendezvény elején még nem igazán találták meg a hangot az előadók, az OpenAcademy összeszedettsége a többiekre is áttapadt. Élveztem, hogy ott lehetettem az első MeetOff-omon, jó volt látni, hogy ez működik: az információk eljutnak, pl. jelenlévő ismerősök lájkolják reggelre zivi.hu-t, a közönség pedig beszáll a játékba, sokszor igen kreatív és vicces módon. 

Alapvetően a rukkola.hu szerkesztőjeként mentem el az eseményre, tehát elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy nagyon jó kis prezit köszönhetünk @tapir-nak, kellemes és vicces előadást @csikszem-nek, amit a rukkolarajongók versével spékelt meg a legvégén @zafimafi. Stílusos zárása volt az estének, legközelebb pedig jobban harcba szállok én is a könyvekért, a mostani kettő (Halácsy Péter, Vályi Gábor, Berry Wellman (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében és Syi (Szakadát István): Cselekvéselmélet dióhéjban. Játék, elmélet, módszer, tan – Weber:újratöltve) is igen érdekesnek tűnt. 

rukkola.hu on Prezi

pusztán a néző szemével

Egy cikk és egy tegnap látott film késztetett erre a bejegyzésre, éjszaka ráadásul elég sokat járt a fejemben a dolog, hogy mi mindent össze lehetne szedni a téma kapcsán. A téma pedig nem más, mint Az éhezők viadalának hatalmas sikere, amely - kicsit megkésve ugyan, de - elérkezett hozzám is. Ahogy a cím is árulkodik, egyelőre csak a filmnéző szemével látok és agyával gondolkodok, de ha már elindított a dolog egy lavinát, akkor hagyom lecsapódni a dolgokat, hiszen a gravitációról szóló könyv is letehetetlennek bizonyul. 

van az úgy...

...hogy egy nap egyszerűen csak szar hatefő. Amikor minden egyszerre tornyosul fel és szakad rád, amikor a takaró alá menekülsz és gyilkolós sorozatot nézel, de közben még mindig ömlik az információ és az emberi hülyeség mindenhonnan és így 5 órásra nyúlik az egyébként 55 perces Dexter-epizód. 

Az ilyen napokon felejtem el a "kevesebbet káromkodom" projektem és bújok be a takaró alá, ami valamilyen ultragagyi módon még hatásos is. Nem csupán az ágy alatt lévő manóktól véd meg, de az idegességtől és rossz gondolatoktól is. 

Ez pedig az első videóbeágyazásom lesz a blogon, remélem, nem baszom rontom el. :)

official godmother

Az augusztusi hosszú hétvége majdnem teljesen olyan jó volt, mint ahogy arra számítottam. Szombaton sikeresen vettem az akadályokat a két frekvenciával a rádióban, vasárnap hivatalosan is keresztanyává váltam, 20-án pedig először sikerült eljutnom Pestre és ott ünnepelni. Szép volt és jó, sokat nem tudok róla mesélni, beszéljenek inkább helyettem a képek.